Fájdalmas egy kicsit elfogadni, hogy a változás azzal is jár, hogy el kell engedni régi dolgokat, hogy legyen helye újaknak, jobbaknak. És ugyanígy: csak azzal lehet továbbmenni az úton, aki ugyanarra akar menni. Saját magától. Saját erejéből. Az ő döntése alapján. Mert baromira nem mindegy, hogy az ember hova csoportosítja a fókuszát, az energiáit.
Úgy tűnik, tényleg a papa vére visz előre – a szőlőtőkék között sok igazságra lehet lelni, ha rendesen odafigyel az ember, pláne ha még a telihold is segít.
Lényeg a lényeg: hálás vagyok és boldog 🙂